Az emberei jogokról szervezett konferenciát a Republikon Intézet 2009. február 4-én. Az A38 hajón tartott rendezvényen többek között a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért valamint a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársai értékelték az elmúlt nyolc évben bekövetkező változásokat.
Dénes Balázs (TASZ), a 2002-től mostanáig tartó időszakot elemezve megállapította, hogy bár az emberi jogok bekerültek a köztudatba, érték helyett valójában harci eszközzé váltak. Voltak ugyan pozitív fejlemények, például a regisztrált élettársi kapcsolat vagy az információs szabadságjogok terén bekövetkező változások, de többségében tragikusnak ítélte az elmúlt nyolc esztendőt.
Tóth Gábor Attila, az Alkotmánybíróság főtanácsadója hozzátette: intézményi szempontból minden adott lenne a megfelelő alapjogi védelemhez, hiszen a vizsgált időszakban jött létre például az Egyenlő Bánásmód Hatóság is. Sok szó esett a 2006-os „rendőrségi brutalitásról”, amellyel kapcsolatban Tóth megjegyezte, korántsem magyar sajátosságról van itt szó, hiszen ehhez hasonló esetek számos Nyugati országban is előfordultak már. Pozitívumnak értékelte, hogy az ügynek komoly következményei voltak itthon, ráadásul a civil jogvédelem is fontos szerepet kapott, így látszik, hogy az intézményekben megvan a kellő erő, a jövőben csupán ezek megtartására kellene koncentrálnunk. Dénes Balázs azonban hiányolta az egyértelmű kommunikációt a balliberális oldalról, valamint nehezményezte Gergényi Péter, akkori budapesti rendőrfőkapitány kitüntetését. Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint fontos változás, hogy a történtek után fejlődött a rendőrség tömegoszlatási módszere.
A gyűlöletbeszéd valamint a szólásszabadság kapcsán Dénes Balázs elmondta, nem kell a már meglévő jogszabályokon változtatni, ehelyett a rendelkezésre álló jogi eszközöket kellene jobban kihasználni, és semmiképpen sem tartaná szerencsésnek a tartalom alapú tiltás bevezetését. A jogalkalmazás problémáját abban látja, hogy a feljelentést követően az ügy általában elsikkad, és nem követi szankció. Példaként említette a 2008-as meleg felvonulást. A TASZ a szélsőséges honlapok uszítása miatt közösség elleni izgatás vádjával tette feljelentést 2008. júliusában, ám ügyükben a mai napig nem történt előrelépés. Tóth Gábor András kritikusnak tartja, hogy a jelenlegi törvény csupán a többségi nemzetet és vallást sértő beszédet szankcionálására alkalmas, de nem segíti elő a kisebbségek megfelelő védelmét.
A téma utolsó kérdésében a meghívott szakértők a média szerepét firtatták. Dénes Balázs hatalmasnak tartja a média felelősségét a kialakult közhangulatért, véleménye szerint minden fronton baj van a szerkesztőségi struktúrával, a profitorientált működés mellett ugyanis nehézkessé válik az erkölcsi, emberi jogok melletti egyértelmű kiállás. Kádár András egy ORTT tanulmányt idézett: a vizsgálat szerint a kereskedelmi csatornák délutáni beszélgetős műsoraiban jóval magasabb arányban szerepelnek romák, főleg, ha erőszakról, családi konfliktusokról van szó, ez pedig erősíti és alátámasztja a többségi társadalom sztereotípiáit.
A következő szekció a roma esélyegyenlőségről és integrációról szólt. Setét Jenő, a Roma Polgárjogi Alapítvány képviselője szomorúnak nevezte, hogy bár ez egy emberi jogi konferencia, a teremben ülők és a meghívottak közül ő az egyetlen roma, és ő is csak azért van jelen, mert az eredetileg meghívott Derdák Tibor szociológus nem tudott eljönni. Hangsúlyozta, hogy amíg az állam nem kezdi meg a nagy struktúrák mentén következetesen érvényesíteni a deszegregáció és az integráció elvét, addig az elszórt és ad hoc-jellegű esélyegyenlőségi intézkedéseknek nem lesz igazi eredménye. Hozzátette, a politikának a szavazatvesztést is vállalva kell alkalmaznia az integrációs intézkedéseket, és nem lenne szabad közpénzekből olyan intézményeket finanszíroznia, amelyek szegregációs politikát folytatnak. Ujlaky András, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány elnöke a politikai akarat hiányát kifogásolta. Álláspontja szerint a minisztériumok nem élnek a jogszabályok végrehajtásának ellenőrzéséből származó kötelezettségükkel. Ezért a bíróságnak kötelezni kellene a minisztériumokat arra, hogy szankcionálják azokat az önkormányzatokat, amelyek nem tartják be a jogszabályokat. Setét Jenő emellett hiányolta a kizárólagosan romáknak szóló jogvédelmet. A romák érdekérvényesítő képessége ugyanis rosszabb, mint a többségi társadalomé, és a hétköznapokon elszenvedett atrocitások során – például ha nem szolgálják ki a boltban - nincsen hova fordulniuk. Hangsúlyozta, romaként a jogvédelem is nehézségbe ütközik számára, tapasztalatai szerint ugyanis egy roma jogvédővel kevesebb tárgyalási készséget és hajlandóságot mutatnak, mint a nem roma jogvédők felé. Ezt az észrevételt Juhász Péter (TASZ) is alátámasztotta. Juhász mindemellett hiányolta a megfelelő ellenreakciót a többségi társadalom részéről. Véleménye szerint a józannak hitt társadalmi közép magáévá tette a szélsőségesek társadalmi retorikáját, a másik oldalon pedig hiányoznak az ezt ellensúlyozandó közösségi megmozdulások.