Koltai Juli szociológus, nemrég lett egyetemi tanársegéd, de már évek óta tart órákat az egyetemen, így nem is volt kérdéses számára, hogy diploma után egyenesen PhD-re jelentkezik. Beszélgetésünk során mesélt a tanítási tapasztalatairól, a PhD-s munkájáról, illetve arról a kutatásról, amelyben jelenleg részt vesz.
Mesélnél arról, hogy mi ösztönzött a PhD-re?
Ennek nincsen konkrét oka, valahogy mindig is természetes volt számomra, hogy a diploma után még szeretnék tovább tanulni. Ezen kívül már az egyetem alatt is demonstrátor voltam, és nagyon szerettem – szeretek – tanítani, de tudtam, hogy szükség van a tudományos fokozatra ahhoz, hogy ezt folytatni tudjam.
Miről szól a kutatási témád?
Ez az International Social Justice program, amiről én írok, de az én esetemben tulajdonképpen a tutor hozta a témát. Abban ugyanis biztos voltam, hogy Székelyi Mária tanárnőt szeretném konzulensemnek, és mivel ő Örkény Antallal éppen ebben a kutatásban vettek részt, így engem is bevettek. Egyébként Örkény tanár úrral már korábban is dolgoztunk együtt a Magyar Agora kutatás során, így nem voltam teljesen ismeretlen a számára. Tehát, ez egy jelenleg is zajló, nemzetközi összehasonlító kutatás, és nagyon nagy szerencsémnek tartom, hogy egy, már létező adafile-ból dolgozhatok, amire Örkény tanár úr segítsége nélkül nem lett volna lehetőségem. A meglévő adatfile azért nagyon fontos egy PhD-s szempontjából, mert a pénzhiány miatt rendkívül nehéz lenne egy saját adatbázisra szert tenni. A másik lehetőség a másodelemzés lenne, de ez esetben nagyon nehéz újat mondani, így hát nem túl előnyös egy kutató szempontjából. A felvételire készülve tehát átnéztem a kutatás irodalmát, és megpróbáltam tovább gondolni, hogy vajon még milyen kérdéseket lehetne hozzá tenni. Visszatérve a kérdésre, ez tehát egy nemzetközi összehasonlító kutatás, amely az emberek társadalmi igazságosságba vetett hitét vizsgálja, illetve azt, hogy az emberek milyen típusú elvek mentén tartanák igazságosnak a társadalom működését.
A kutatásnak eddig három szakasza volt, 1991-ben, '96-ban, a legutóbbi pedig, amiben én is részt vettem, 2007/2008-ban. Mostanra már átalakult a résztvevő országok összetétele, jelenleg inkább a keleti blokkra koncentrálódik a vizsgálat, de érdekesség, hogy bekapcsolódott Izrael és Chile is. A kutatás központja a németországi Humboldt Egyetem, a vizsgálat menete pedig úgy néz ki, hogy van egy alap kérdőív, amelyet minden országban le kell kérdezni, de ezt persze azért át lehet alakítani úgy, hogy jobban illeszkedjen az adott ország társadalmához. 2008-ban új téma volt az intergenerációs igazságosság, továbbá vizsgáltuk a nyugdíjrendszert és családban lévő transzferek működését is.
Ezen belül te pontosan mivel foglalkozol?
Nagyon örülök annak, hogy lehetőségem van részt venni egy ilyen mértékű kutatásban, hiszen láthattam, hogy milyen forrásokon megy keresztül egy kérdőív, részt vehettem a lekérdezésben és az adatelemzésben is. Az adatfelvételre egyébként egy évig készültünk. Ezen a nagy témán belül kellett kitalálnom, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. A módszertannal foglalkozó kutatói lét egyik sajátossága, hogy egyik témához sem kötődünk igazán, egyik témába sem tudjuk magunkat igazán mélyen beleásni, hiszen mindig új dologgal kell foglalkozni. Így én olyan témát akartam választani, amelynek a későbbi munkám során is hasznát vehetem. El kezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne az „elvont” fogalmakat, dolgokat precízebben mérni, és olyan modelleket kerestem, amelyek Magyarországon még nem annyira ismertek. Két ilyen módszert találtam, az első az USA-ban már elterjedt Multi-level Modelling, amely tulajdonképpen lehetővé teszi, hogy több elemzési szintet egyszerre lehessen kezelni; a másik modell pedig a Structure Equation Modelling, amely már inkább ismertebb itthon, mint az előző.
Hogyan használjátok ezeket a módszereket?
A Multi-level Modelling egy speciális kérdezési technikát használ, amelynek lényege, hogy a megkérdezetteknek különböző szituációkat kell értékelniük, legutóbb például a nyugdíj kérdésével kapcsoltban. Egy ember összesen huszonöt szituációs kérdést kap, de nem mindenki ugyanazt tölti ki, mert összesen tíz különböző blokk van, és ezeket variáljuk. Formailag ez úgy néz ki, hogy a kérdőív lekérdezése után a megkérdezett egy kártya-szerű lapot kap, és azon van leírva egy konkrét szituáció, amelyre válaszolhat.
A PhD mellett van lehetőséged más kutatásokban is részt venni?
Igen, de ez az év – az utolsó évem a képzésben – alapvetően a disszertációm prioritásáról szól. Egyébként tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen ideális esetben így kellene csinálni a PhD-t, de ez csak keveseknek sikerül, és itt még egyszer szeretném kiemelni, hogy Örkény és Székelyi tanárnő segítsége nélkül nekem sem ment volna. Volt elég időm arra, hogy kitaláljam, miről szeretnék írni, volt lehetőségem egy létező kutatásba bekapcsolódni, és használni az adatfile-okat, most pedig van időm arra, hogy mindezt meg is írjam. A tutor személye kulcskérdés egy PhD-s esetében, és Székelyi tanárnőtől rengeteg segítséget, motivációt kaptam.
Említetted, hogy már az egyetem alatt is demonstrátorként tanítottál. Nem válik egy idő után egysíkúvá, ha minden évben ugyanazokat a módszertani órákat tartod?
Egyáltalán nem, hiszen mint mondtam, én nagyon szeretek tanítani, és a jövőben is remélem, hogy lesz rá lehetőségem. Egyébként már csak azért sem unom meg, mert hiába tanítok mondjuk adatfeldolgozást régóta, a tematikát illetve a témát, ami mentén tanítok azt én választom ki, így mindig lehet variálni, ha éppen már kezdeném megunni. A későbbiek során pedig szeretném majd a mostani kutatás során szerzett ismereteimet is beleépíteni az óráimba. Egyébként a módszertanban pont ez a jó szerintem, hogy soha nem csak egy dologgal kell foglalkozni, mindig jön egy új téma, új irodalommal, így nem válik a munka sematikussá vagy egyhangúvá.
Most írod a disszertációdat, vannak már terveid a jövőre nézve?
Igen, több minden is foglakoztat, de jelenleg a PhD befejezése a legfontosabb. Nemrég egyébként egyetemi tanársegédnek neveztek ki, ez persze a PhD miatt félállást jelent, de nagyon örülök neki, mert mindenképpen szeretném folytatni a tanítást.