A magam útját jártam

Minek a hatására kezdtél el a szociológia iránt érdeklődni?

Gimnáziumban már sejtettem, hogy a szociális szféra iránt érdeklődöm, de akkor még nem tudtam, hogy van ilyen dolog, hogy szociológia. Egészen harmadikos koromig úgy gondoltam, hogy szociális munkás szeretnék lenni, voltam önkéntes segítő is a szülővárosomban, Békéscsabán. Aztán harmadikban történelemóra keretében mi nem filozófiát tanultunk, mint ahogy általában a gimnáziumokban, hanem társadalomismeretet. Ez valószínűleg azért alakult így, mert egy egészségügyi gimnáziumba jártam, és úgy gondolták a tanáraink, hogy a társadalomismeret nekünk fontosabb, mint a filozófia. De hálát adok az égnek emiatt, mert így egy napon szembejött velem Ferge Zsuzsa munkajelleg csoportokról szóló elmélete, és ez megpecsételte a sorsomat. De komolyan, azt éreztem, hogy ez az, én ezzel szeretnék foglalkozni! Soha nem bántam meg egy pillanatig sem a pályaválasztásomat, sőt! Azt kívánom, hogy elsőre, 17-18 éves fejjel mindenki találja meg így az útját.

Mennyire tervezted tudatosan a pályádat az egyetem alatt? Vettél-e részt például szakkollégiumban, vagy valamilyen kutatásban a tanulmányaid mellett?

A szakkollégium munkájában nem vettem részt, bár volt kapcsolatom az alapítókkal, mert egy irodában működött az akkori kari lappal, a KisTáskával, ahová rendszeresen írtam. Számomra a szakkoli akkor nem volt annyira vonzó. Azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy van szakkollégium, mert azoknak az embereknek, akik ott vannak és ott jól érzik magukat nagyon hasznos. Egy csomó olyan skillt megszerez ott az ember, amit máshol is tud majd hasznosítani, például szervezési skillek, de ez számomra akkor nem volt fontos. Azt láttam, hogy a szakkoli érdemi munkájáról kevés szó esik, én mindig csak azt hallottam, hogy ilyen-olyan gyűlésekre mennek a tagok, ahol 3-4 órát töltenek el arról vitatkozva, hogy mi legyen a szakkoli neve. Nyilván most sarkítok, és kívülről ránézve a dologra mást látok, mint a tagok belül.

Én inkább a magam útját jártam, és azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsés voltam. Én az a fajta emberke voltam, aki csendesen meghúzódott, és örült, ha rá gondolnak egy-egy feladatban. Így csöppentem bele az első kutatásba is, Kovács I. Gábor dualizmuskori elitkutatásába. Társadalomtörténet szemináriumra jártam Horváth Gergelyhez első félévben, és rendesen készültem minden órára, ott voltam, jelentkeztem is, ha kellett, szóval tettem a dolgom, és második félévben is felvettem a tárgyat, mert érdekelt, pedig nem volt kötelező. És akkor szólt Gergő, hogy Kovács I. Gábor tanár úr segéderőt keres a kutatáshoz, ajánlana engem, ha van hozzá kedvem. Persze, volt. És akkor abban a félévben dolgozgattam neki, érdekes volt.

Aztán harmadéves koromban volt még egy nagyobb, és alapvetően meghatározó tapasztalatokkal bíró munka a DEMOS Magyarországnak, stratégiai audit készítése, ez politológiai-szociológiai-statisztikai feladat volt, rettentő érdekes, és eszméletlenül sokat tanultam a szakma gyakorlati részéről. Ide Székelyi Mária ajánlásával kerültem be. Aztán később negyedévben is dolgoztam velük, sőt, még a PhD alatt is. Kapcsolati tőke szempontjából irtózatosan fontos volt.

Harmadév nyarán pedig egy piackutatónál dolgoztam, elég komoly feladatokat bíztak ránk. Ide Barna Ildikó ajánlásával kerültem.

A fő kérdésre válaszolva: nem volt tudatosság, én sosem vágytam „pályára”, és lehet, hogy emiatt is haladok kicsit lassabban a doktorival. Az is a baj, hogy nagyon sok dolog érdekel, nehezen koncentrálok csak egyfelé. Visszatérve a pálya kérdésére: én félértelmiségi családból származom, apukám általános iskolai tanár (magyar-történelem szakos), anyukám virágkötő, már az nagy dolognak számított, hogy egyetemi diplomám lett. Rólam tudni kell, hogy elég kishitű vagyok, és folyton meglepődöm azon, hogy milyen dolgok történnek velem, már azon meglepődtem, hogy felvettek az ELTE-re. De komolyra fordítva a szót, azon is meglepődtem, hogy Barna Ildikó másodév elején mondta, hogy nagyon örülne, ha következő évtől a demonstrátora lennék SPSS-ből. Aztán meglepődtem azon is, hogy Székelyi tanárnő is „felkarolt”, és vállalta, hogy a szakdolgozatom konzulense legyen, és aztán egyenget azóta is a módszertani kérdéseimben. Lehet, hogy egyesek számára kívülről ez egy nagyon tudatos pályaépítésnek tűnik, meg pozíciókeresésnek, de én az egyetemi éveim alatt semmi mást nem csináltam, mint tanultam a vizsgáimra, készültem a szemináriumokra, amolyan „jó diák” voltam, akivel nem volt baj, és aki érdeklődő volt az órákon. Aztán később, amikor én is tanítani kezdtem, akkor láttam azt, hogy mennyire ki tud tűnni a tömegből az ilyen diák, és akkor értettem meg, hogy miért rám gondoltak tanárok, amikor diák segéderőt kerestek valamihez. Én nagyon hálás vagyok a tanáraim közül Székelyi Máriának és Barna Ildikónak, mert ha ők nem karolnak fel, akkor biztosan nem végeztem volna el a survey szakirányt, és biztosan nem jelentkeztem volna PhD-re sem. Emlékszem, mikor ez először felmerült, akkor nagyon komolyan kijelentettem, hogy én nem fogok PhD-re jelentkezni, mert nem vagyok olyan jó. Aztán lám, mégis itt vagyok.

Mi ösztönzött arra, hogy a diploma után a PhD. képzésen folytasd a tanulmányaidat?

Az első konkrét emlékem ezzel kapcsolatban egy Többváltozós elemzések óra volt Székelyi tanárnőnél, aki az egyik házi feladatomra azt írta, hogy „minimum egy PhD-ra visszavárom”. Nagyon megható volt ez számomra, mert ő az én szememben  szakmailag is és emberileg is fontos személyiség, akinek nagyon adok a szavára, és mikor ezt írta, akkor éreztem úgy először, hogy talán tényleg érdemes ebben gondolkodnom. Aztán van nekem egy nagy barátnőm, Koltai Juli, akinek mindig is cél volt a PhD, és ő mondta nekem mindig, hogy ne hülyéskedjek, hogy nem megyek, megyünk és kész. Aztán egyre többször tapasztaltam azt, hogy a tanáraim is amolyan evidens dolognak veszik, hogy én PhD-re fogok majd járni vagy legalábbis jelentkezem. És volt, aki azt is megemlítette, hogy sajnos egyetemi diplomával nem fogok tudni úgy elhelyezkedni, ahogy várom. Az is motivált, hogy láttam, akik kutatnak, azoknak ez volt a hivatalos útja, tehát egyetem után doktori fokozatot szereztek, és ha én is kutatni szeretnék, akkor nekem is ezt kell majd csinálnom. Mindenképpen ösztönzött a PhD-ösztöndíj is, de én ötödévesen már teljes állásban dolgoztam, és a PhD mellett részmunkaidőn is megtartottam a munkámat, amit most az Erasmus miatt mondtam fel. Tehát én nem az egyetemista éveimet szerettem volna meghosszabbítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy a „piaci” munkám mellett szerettem volna egy kicsit még tanulni, fejlődni és kutatni. Ha csak az egyik vagy csak a másik lett volna, nem elégített volna ki maradéktalanul.

Mi a kutatási témád a PhD-n, és miből szeretnéd írni a disszertációdat?

A témám a nemi szerepekkel kapcsolatos véleményváltozások Magyarországon az elmúlt 20-25 évben. Alapvetően kvantitatív jellegű kutatás, négy évből származó survey-k összehasonlító elemzése, plusz mellé egy társadalomtörténeti visszatekintés az államszocializmusra mint előzményre, így szociálpolitikai vetülete is van.

Nagyon örültem, hogy felvettek PhD-re ezzel a témával, nem adtam sok esélyt neki. (Ugye, a kishitűség…) Én 2007-ben felvételiztem, akkor még nem nagyon volt olyan lehetőség, hogy tanárok által meghirdetett konkrét kutatási témákra jelentkezik a delikvens. Ezt egyébként jó módszernek tartom arra nézve, hogy biztosítva legyen, hogy a hallgató záros határidőn belül befejezze a doktoriját.

Úgyhogy Székelyi tanárnő nekem akkor azt tanácsolta, írjam meg úgy a felvételi anyagomat, mintha el akarnám adni a bizottságnak a témámat és magamat. Volt egy első verzió, ami főleg arról szólt, hogy mi lesz, ha engem felvesznek, mit csinálnék, és erre azt mondta a Tanárnő, hogy ez szép és jó, de ezzel még nem fogom őket meggyőzni arról, hogy ez egy élő és fontos téma. Úgyhogy azt csináltam, hogy elővettem a szakdolgozatomat, amit szintén ebből a témából írtam, csak nemzetközi kutatás volt és az utolsó adatok öt évvel korábbiak voltak, és leírtam a főbb tanulságokat, kutatásra érdemes további kérdéseket, és végül is felvettek. Sokat segített az is, hogy akkor már harmadik éve foglalkoztam Gender Studies-zal, és Adamik Mária is a szárnyai alá vett, ő egyébként a disszertáció másik konzulense. Nem vagyok egyszerű helyzetben, mert genderes témához kvantitatív módszerekkel nem szoktak nyúlni, sokkal jobban szeretik a kvalitatív módszereket (és engem is kezdenek arról meggyőzni, hogy ez néha járhatóbb út…). Úgyhogy kell, aki genderes szemmel néz rá a dolgozatra úgy, hogy kritikus a kvantitatív módszerekkel szemben, és kell valaki, aki módszertanilag ellenőrzi úgy , hogy kevésbé járatos a Gender Studies-ban.

Egy dolgot még kiemelnék ebből az egész kutatási témás dologból. Amikor felvettek, fogalmam sem volt, hogy miből, honnan fogom összehozni az újabb adatfelvételt. Ha rákérdez anno a bizottság, hogy miből fogom megcsinálni, vagy azt mondtam volna, hogy majd pályázok valamelyik tekintélyes tanárommal OTKA-t, vagy azt mondom, hogy fogalmam sincs. Hiába van egy jó témád, ha nincs meg hozzá az anyagi fedezet. Azt gondolom, hogy a Doktori Iskolának vagy el kellene várnia, hogy a diák felelősséget vállaljon a kutatásáért, vagy maga a Doktori Iskola biztosítson bizonyos forrást, vagy eleve folyó kutatásokba vegyenek fel hallgatót. Valahogy picit úgy, mint a felsőoktatási felvételinél: ilyen szakjaink vannak, ilyen kutatási témáink, ezekből lehet válogatni. Igen, ez nagyban akadályt gördít bizonyos témák elé, de ha a diák össze tudja kaparni rá a pénzt, akkor hajrá. Sajnos előfordul, hogy ilyen-olyan okok miatt a disszertáció végül nem készül el, az ember belefásul a dologba, kapta 3 évig az ösztöndíjat, és végül nem hoz belőle vissza semmit. Ez mindenkinek rossz.

A PhD. képzést gyakran illetik azzal a kritikával, hogy túlságosan elmélet központú, illetve a tantárgyakat tekintve nagyon hasonlít az alapképzéshez. Te mennyire értesz ezzel egyet? Mennyire van lehetőséged arra, hogy a saját témádra koncentrálj?

Épp a múlt hónapban kapott lángra egy újabb vita a jelenlegi hallgatók között a témában, mert a Doktori Tanács is észlelte, hogy ha jól tudom, idén csak 2 hallgató van szociológiából, a többiek nem vállalták a költségtérítést és nem iratkoztak be. Jött egy lehetőség, hogy elmondjuk a véleményünket és javaslatokat tegyünk – hozzá kell tenni, hogy az aktív hallgatók közül igen kevesen írtuk le, hogy mit gondolunk.

A Doktori Iskolának el kell döntenie, hogy mi a célja a jelenlegi doktori képzéssel, mert a mostani képzés valóban messze van a várakozásoktól. Az a probléma, hogy egyszerre akar egy bázistudást adni, hiszen sokan a hallgatók közül nem az ELTE-n végeztek, úgyhogy egységesíteni kell a fejekben lévő tudást. Én erre azt javasolnám, hogy ahogyan a mesterképzésen elő vannak írva felzárkóztató tárgyak azoknak, akik másmilyen alapképzésről jöttek, úgy ugyanezt a megoldást lehetne alkalmazni a doktorin is azoknak, akik máshol végeztek. A másik cél szerintem újabb tárgyak, megközelítések oktatása lenne, ehhez viszont nem elég a 6×75 perces óra a félévben. Én nem lennék ellene, hogy több kontaktóra legyen, intenzív készülésekkel. Csak ahhoz az kell, hogy nem heti egy nap vannak órák. Ez viszont azt jelenti, hogy sokan, akik dolgoznak PhD mellett, nem tudnák ezt vállalni. Sokan dolgoznak úgy is, hogy ösztöndíjat kapnak, én is dolgoztam részmunkaidőben. Ha a PhD ösztöndíj a duplája lenne a jelenleginek, akkor nagy valószínűséggel nem dolgoztam volna, és teljes testi-lelki-szellemi kapacitásomat a PhD-re fordítottam volna. Bár számomra akkor is hiányzott volna a „piaci” tapasztalatok sokszínűsége.

A saját témára való koncentrálás számomra nehéz volt, de ez inkább azért volt így, mert eléggé szétforgácsoltam az erőforrásaimat. Igyekeztem megcsinálni a PhD-s óráimat, mellette dolgoztam és tanítottam az egyetemen. Nehéz volt úgy belehelyezkedni egy témába, hogy közben szakdolgozóim dolgozatát kellett nézni, vagy házikat javítani vagy a munkát csinálni és olvasni valamelyik szemináriumra. Szó se róla: én választottam ezt így. Ha valaki egy konkrét kutatásban van benne, annak talán könnyebb, mert folyamatosan rá van kényszerítve, hogy a témával foglalkozzon, kap egy csomó ingert a témában másoktól, akikkel együtt dolgozik. Ha valaki egyedül csinálja, akkor sokkal jobban el van szigetelve.

Milyen munkában, kutatásokban tudsz részt venni a tanulmányaid mellett?

Az egyetemen zajló kutatásokról alig tudok vagy az is lehet, hogy nem találom az infókat. Ez nagy hiányossága a PhD oktatásnak, itt van egy csomó agyi kapacitás, akiket be lehetne vonni akármilyen szinten, és nem történik meg. Az említett elfoglaltságaim mellett nehezebb volt másban is részt venni, inkább igyekeztem haladni a témámmal, ha volt időm.

Jelenleg Finnországban tanulsz. Hogyan kaptad az ösztöndíjat és mennyi időre szól? Miért éppen Tamperét választottad?

Ez egy Erasmus ösztöndíj. Kevesen tudják, hogy PhD-n is ki lehet menni, és egyébként nagyon kevesen pályáznak, aki pályázik, az gyakrabban szakmai gyakorlatra szerintem, azt is finanszíroznak. Tehát én tavaly februárban elhatároztam, hogy beadom a pályázatot, akkor voltam másodéves, ugye a jelentkezéshez két lezárt félév kell, és az, hogy az utazás félévében beiratkozott hallgató legyél, PhD-n másodévben felelsz meg ezeknek a feltételeknek. Fogtam a listát, amelyen azok az egyetemek szerepelnek, akikkel az egyetemnek PhD-s Erasmus szerződése van, és megnéztem először azt, hogy hol zajlik angolul az oktatás. A többit kihúztam. Aztán megnéztem, hogy a témámhoz (gender studies) kapcsolódóan hol tudok órákat felvenni. És így maradt szinte egyedüliként Tampere. Szerintem könnyen megkaptam az ösztöndíjat, rajtam kívül még egy srác jelentkezett PhD-sként, de ő szakmai gyakorlatra. Ezt igazából nem is értem, hogy miért nem jelentkeznek mások… Az ösztöndíj összege nekem ide Finnországba 350 euró havonta. Ez valóban nem lenne elég egy hónapra, de ehhez még vedd hozzá a PhD ösztöndíjat, amit otthonról kapok. Kb. 500 eurót költök egy hónapban szállással együtt, igaz, nem bulizom minden este, és nem utazom el minden lehetséges kirándulásra, tehát low-budget nyomom az egészet. Öt hónapra pályáztam, május végéig szeretnék itt lenni.

Szerettem volna már az egyetem alatt is egy félévet külföldön tölteni, de akkor nem volt meg hozzá a tőkém, így vártam addig, amíg meg tudtam teremteni az anyagi lehetőséget. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyenek ilyen tapasztalatai, és ismerkedjen meg más kultúrákkal.

Látsz különbséget a hazai és kinti oktatás között? Miben van eltérés, és hogyan értékeled ezt?

Abszolút van különbség. Azt látom, hogy kevesebb az a tárgyi tudás, amit átadnak a tanárok, viszont sokkal többet alapoznak a diákok eltérő élettapasztalataira és véleményeikre. Jóformán nincs olyan óra, ahol ne lenne kiscsoportos discussion rész, ahol 4-5 diák összeül, és közösen megvitatnak egy tanár által feldobott kérdést. Ez nagyon hiányzik az otthoni órákról.

Újdonság az is, hogy több órán a számonkérés egy ún. learning diary, ami azt jelenti, hogy fel van adva jó pár szöveg az órákhoz kapcsolódóan és ezekről, valamint a tanárok által felvetődő kérdésekről kell írni 15-17 oldalas dolgozatot. Nem az a cél, hogy visszaadd az olvasottakat, hanem hogy reflektálj rájuk. Otthon inkább arra fókuszálunk, hogy tárgyi tudást adjanak vissza a diákok, kevés a lehetőség az egyéni gondolatok kifejtésére.

Ezeket  a tapasztalatokat igyekszem majd az otthoni órámba is még jobban bevonni. Továbbá használják a webkettes dolgokat, tehát az órai előadást a témához kapcsolódó youtube videókkal zárják, vagy egyéb, netről származó anyagokkal. Ezt is meg lehetne honosítani otthon.

Összességében hogyan értékeled a Phd. képzést? Kiknek ajánlanád?

Húúú, ez nehéz kérdés. Aki tanítani szeretne egyetemen, és hosszútávon ott képzeli el a jövőjét, annak elengedhetetlen a doktori fokozat. Aki „csak” tanítani szeretne, az óraadóként még visszajárhat az egyetemre, de ez is inkább meghívásos, mint jelentkezős alapon megy. Annak is ajánlanám, aki abszolút kutatóként képzeli el a jövőjét, PhD-vel közelebb lehet a kutatásokhoz. És igen, valahol abszolút elvárás, hogy legyen doktori fokozatod, például a különböző kutatóintézményekben.

Hogyan látod a mai friss diplomás szociológusok helyzetét? Mennyire könnyű vagy nehéz elhelyezkedniük? Esetleg van-e valamilyen tanácsod arra vonatkozóan, hogy mire figyeljenek az egyetem alatt, amivel megkönnyíthetik a későbbi munkába állásukat?

Azt látom, hogy alapképzéses diplomával a kézben nagyon nehéz a helyzetük, főleg a társadalmi tanulmányok szakosoknak. Mindenképpen menjenek mesterképzésre, és előtte mérjék fel, hogy mire van szükség a munkaerőpiacon. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy értsenek a kvantitatív módszerekhez, mert azzal a tudással még piackutatóként is el tudnak helyezkedni. És építsenek kapcsolatokat, mert azokon a csatornákon keresztül lehet még elhelyezkedni. Legyenek igényesek a munkájukkal kapcsolatban, precízek, megbízhatóak, ezt nagyon tudják értékelni a piacon.