In memoriam Némedi Dénes

Felfoghatatlanul gyorsan távozott az életből Némedi Dénes, volt elnökünk, s elnökségünk jelenlegi tagja. Túl friss a veszteség élménye ahhoz, hogy a teljes életre visszapillantva méltón búcsúzzunk tőle, aki pár hete még itt volt közöttünk, elevenen részt vett vitáinkban, konstruktív főszereplője volt társaságunknak. Dénes a magyar szociológia közélet tevékeny részese volt. Rengeteget tett annak érdekében, hogy átalakuljon a Magyar Szociológiai Társaság, rendeltetés szerűen működjön a Szociológiai Szemle, rendben legyen az általa vezetett Szociológiai Doktori Iskola, fejlődjön és pezsegjen a tudományos élet társaságunk keretei között. Alkotóként ma még felbecsülni sem tudjuk, hogy mennyit tett a szociológia magyarországi intellektuális recepciója érdekében, s teljesítménye a legnagyobbakéhoz mérhető, ha a német és francia szociológia óriásairól írott munkáira gondolunk. De bárhova is tévedtek gondolatai, bárhol is törte az utat az ismertnek az ismertetlenben, mindig mindenkor megmaradt magyar szociológusnak, aki nem csak ismerte, tudta, hanem folytatta a magyar szociológia legjobb hagyományait. Nem volt hajlama a kisszerű alkukra, kérlelhetetlen volt és szigorú, de csak a gondolkodásban, a szellemi terepen. A mindennapi életben könnyed, szellemes, érdeklődő ember volt, aki inkább adni, mint kapni szeretett. Ezért aki közelről ismerte, nagyon szerette. Távolról tudósnak tűnt, a klasszikus válfajból, s ez a látszat nem is volt hamis. Közel kerülve hozzá azonban hamar kiderült, hogy mindenekelőtt ember volt, a szenvedő, kételkedő, habozó válfajból, aki szüntelen kereste az utat. Önelégültség, hiúság, narcisszizmus távol állt tőle. 2010 a magyar szociológia fekete éve. Nem tudjuk a halált kicselezni. Egyedüli lehetőségünk, hogy mi, akik élünk, vegyünk példát azokról, akikre életükben felnéztünk, akiket szerettünk és tiszteltünk. Ne csak emlékezzünk rájuk, hanem engedjük, hogy bennünk éljenek tovább.

(A megemlékező írás a Magyar Szociológiai Társaság honlapján jelent meg.)