November 25-én váratlan hirtelenséggel elhunyt Tomka Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Tanszékének korábbi vezetője, az ELTE Szociológia Tanszékének volt oktatója, nemzetközi hírű vallásszociológus.
Máté-Tóth András írta facebookon:
Tragikus hirtelenséggel 2010. november 25-én elhunyt Tomka Miklós (1941) a kortárs magyarországi vallásszociológia legkiemelkedőbb alakja. Alapképzettségét tekintve közgazdász volt, de munkássága legfőbb területe a vallás és vallásosság kutatása lett. Már a 70-es évek elejétől kezdve új vallásosság-mérési módszert kezdett alkalmazni, amely nem a kor ideológiájának alapján felállított egyházias vallásos és meggyőződéses ateista megkülönböztetést alkalmazta, hanem árnyaltabb, több fokozatú skálát. Erre alapozva számos eredeti adatfelvételt végzett, amely révén a magyarországi vallásosság jellegzetességeiről és alakulásáról részletes képet tudott festeni. A 90-es évektől kezdve kutatási területe egyre inkább kiterjedt a kelet-közép-európai társadalmak vallási változásainak vizsgálatára, amely témában számos nagy nemzetközi kutatásban vett részt meghatározó módon. Nevéhez fűződik az említett térség társadalmainak szubrégiókra bontása és a vallásosság jellegzetességeinek országonkénti tipizálása. Kutatásaiban elsősorban közvéleménykutatási módszereket alkalmazott, amelyet némely téma vonatkozásában diskurzuselemzéssel egészített ki.
Tomka Miklós nemzetközi szinten is kiemelkedő és rendkívül energikus kutató volt, szigorú tanár és fáradhatatlan kutatásszervező. A vallással kapcsolatos szociológiai beszédmódot Magyarországon leghatározottabban ő képviselte, megnyilatkozásaiban elkötelezett féltékenységgel védve a magas szintű szakmaiságot és az adatokra alapozott korrektséget. Meggyőződéses katolikus volt, aki kutatói tapasztalataival és széles körű nemzetközi műveltségével egész életében törekedett a katolikus egyház megújulását szolgálni, befelé irányuló kritikával és kifelé képviselt apológiával.Halála nagy veszteség a magyar és kelet-közép-európai vallásszociológia szakma számára. Nagyívű munkásságának feldolgozása súlyos feladatot és kötelezettséget ró az őt követő generáció képviselőire, akik közül sokan tanítványaiként gyászolják.