A napokban több kutatás is napvilágra került, amelyek azt mutatják, hogy Magyarországon a nők továbbra is hátrányos helyzetben vannak mind a munkaerőpiacon, mind a médiában.
A Világgazdaság ír arról, hogy a Hay Group Magyarország kutatása szerint nagyok a különbségek a férfiak és nők fizetése között. A felsőbb beosztásúaknál tapasztalták a kutatók a legnagyobb különbséget, akik arra is rámutattak, hogy az alapfizetés mellett a prémiumok tekintetében is különbségek tapasztalhatók.
A 435 elsősorban multinacionális nagyvállalattól kapott adat alapján a női munkavállalók átlagosan a férfi munkavállalók bérének 93 százalékát vihetik haza. A felső vezetőknél ez az arány rosszabb, 88 százalék.
A nők alulreprezentáltak a munkavállalók körében is, hiszen a felmérés szerint a cégeknél arányuk 37 százalék, sőt a vezetők körében csak minden ötödik nő. Azaz az üvegplafon jelenség is továbbra is jellemző, azaz egy bizonyos karrierszintig eljutnak a nők, de onnét nincs lehetőségük a továbblépésre.
Nemcsak munkavállalóként, hanem a médiában is hátrányos megkülönböztetés éri a nőket. A Negyedik Nemzetközi Médiafigyelő Projektet (GMMP)2010 magyarországi eredményei értelmében a nők pontosan háromszor kisebb valószínűséggel szerepeltek a hírekben, mint a férfiak: az összes híralany közül csak 25% volt nő, 75% férfi. Különösen a legfontosabb témákban, mint például a "politika és kormányzás’ valamint a ’gazdaság’, túlnyomórészt férfi híralanyok szerepeltek (83% illetve 75%). A legfontosabb és legrangosabb szakmákkal rendelkező híralanyok (például a politikusok, az üzletemberek és a hírességek) között szintén nagy arányban meghaladta a férfiak száma a nőkét. Csak az olyan kategóriákban, mint a ’sportolók, atléták’ és a ’gyerekek, fiatalok’ voltak enyhe számbeli fölényben a nők a férfiakkal szemben.
Híralanyokként a férfiakat sokkal gyakrabban ábrázolták hatalmi pozícióban – például szóvivőként vagy szakértőként – mint a nőket: utóbbiak sokszor csupán mint magánemberek vagy a többség véleményének képviselői jelentek meg. A női híralanyok esetében a híradás hatszor olyan gyakran tért ki a családi állapotra, mint a férfiak esetében, illetve a nyomtatott sajtóban a női híralanyok aránylag gyakrabban jelentek meg fényképeken, mint a férfiak – mindkettő olyan újságírói gyakorlat, amely hozzájárul a nemi sztereotípiák erősítéséhez. Ami a hírek ismertetését és tudósítását illeti, jóval kevesebb (38%) volt a női bemondók és riporterek, mint a férfiak (62%) által közölt hír.
Fejlődést jelent, hogy néhány cikk erejéig a hírmédiában valóban megjelent a nemek közötti egyenlőség témája, illetve a nemi alapú egyenlőtlenség problémája – ugyanakkor a vizsgált napon négyszer több olyan hír jelent meg, amely erősítette a nemi sztereotípiákat, mint olyan, amely megkérdőjelezte azokat. Mindent egybevetve a mostani eredmények azt jelzik, hogy a hírmédia lassanként növekvő érzékenységet mutat a társadalmi nemi szempontokra, miközben azonban a tudósítások között még mindig nagy számban találhatóak olyanok, amelyeket a társadalmi nemi sztereotípiák fenntartására alkalmas újságírói hozzáállás jellemez.
Forrás:
Világgazdaság
Nemzetközi Médifigyelő Projekt 2010