Immáron harmadik alkalommal, január 22-én és 23-án kerül megrendezésre az ELTE Társadalomtudományi Kara által szervezett filmfesztivál. A Ha érteni akarod a világot nevet viselő rendezvény vasárnapi programját nyitó film rendezőjével, Vécsei Mártonnal beszélgettünk a Messzi távol-ról és munkásságáról. A fesztivál előadásait az Örökmozgó Filmmúzeumban tekintheti meg a nagyérdemű.
Budapesti belvárosiként hogyan kerültél kapcsolatba az erdélyi faluval, és milyen nehézségeket okozott a beilleszkedés?
- Egy barátunkon keresztül jutottunk ebbe az Erdélyi faluba volt feleségemmel. Azonnal beleszerettünk ebbe a szinte száz évvel ezelőtti viszonyokat mutató különleges világba. A véletlen úgy hozta, hogy lehetőségünk nyílt arra, hogy egy házat vásároljunk ott, ami egy teljesen másfajta betekintést engedett a falu életébe. Mindehhez persze kellett az is, hogy egyre kíváncsibb lettem mindenre, ami ott zajlik. Őszintén szólva a beilleszkedés egyáltalán nem ment nehezen, én kíváncsi voltam rájuk, ők meg rám. A házfelújítás, a szomszédaink, a kosarasbál, pillanatok alatt mindenkit ismertünk, aki ebben a 300 fős faluban élt. Nekik imponált, hogy az ő falujukat választottuk otthonunknak, és próbálták megérteni miért is cseréltük fel a pesti életünket arra, amiből ők talán szívesen kitörnének.
A film számos intim jelenetet, képsort tartalmaz. Nehéz volt-e kamerával mozogni ebben a kisközösségben?
- Mikor kitaláltam, hogy filmet szeretnék forgatni erről a világról még nem volt tiszta, hogy milyen történeten keresztül fogom mindezt megvalósítani. Azt tudtam, hogy azt a csoda-élményemet szeretném a filmmel átadni, ami ott először megfogott. Egy épp elveszőben lévő archaikus világot láttam, az ottlét felért egy kiadós időutazással. Azt is tudtam, hogy a fiatalokon keresztül szeretném megjeleníteni ezt a világot. Elkezdtünk nagyon sok időt tölteni közösen, és megpróbáltam egy olyan pontot találni, amiben legtisztábban körvonalazódik a tradíció továbbélése. Így esett a választásom az ünnepekre. De a kérdésre válaszolva: nagyon gyorsan befogadtak a faluban, nem egy kívülálló, egy idegen rendezőt láttak bennem, aki hidegen megpróbálja feltérképezni az életüket. A kamera mindig velem volt, hogy szokják, olyankor is, amikor nem forgattam. Így történhetett, hogy egy idő után már senki észre nem vette, hogy forgatok, elfogadták, megszokták és megszerették az egészet úgy, ahogy van. A másik része ennek, hogy mindig olyan szituációkat választottam, amiben alapvetően meghatározott volt, hogy kinek mi a dolga, mindenkinek volt mire figyelnie, nem is volt idejük azzal foglalkozni, hogy ott van egy kamera.
Inkább képekkel mesélsz, mint szöveggel. Mi az oka ennek?
- A film, és a dokumentumfilm is számomra sokkal inkább kép, mint szöveg. Ettől függetlenül ennek a filmemnek hangi szövete rettentő fontos számomra, de el akartam kerülni, hogy a nézők az elhangzó mondatok értelmezésével legyenek elfoglalva. Itt minden filmes eszköz egy elveszni készülő világ víziószerű felfestésére irányult, nem pedig megmagyarázására.
Kisjátékfilmeket és reklámokat is forgattál. Hol helyezed el a dokumentumfilmezést a saját életművedben és a filmes palettán?
- A dokumentumfilm készítés az alkatom szemlélődő oldalát használja fel leginkább. Egy ismeretlen világ különösségeinek megismerése és megmutatása a cél. Utazó szeretek lenni ilyenkor, jó esetben olyan tiszta rácsodálkozással, amit magától a filmtől is elvárok.