Herczog Edit, az Európai Parlament S&D frakciójának elnökségi tagja csütörtökön 16 órakor tart előadást az ELTE TáTK Politika és Nemzetközi Tanulmányok Intézetében az EU globalizációs dilemmáiról. Az előadás apropóján rövid kedvcsináló interjút készítettünk vele.
Hallottam nemrég egy előadását, amelyben meglepett, hogy energiára, digitális kultúrára és fogyasztóvédelemre főkuszáló európai szakpolitikusként micsoda hangsúlyt fektet globális, nemzetközi kérdésekre. Mi ennek az oka?
Éppen a felsorolt területek szakpolitikusaként ütközöm bele nap, mint nap olyan globális kérdésekbe, amelyek megoldása vagy elmozdulása nélkül ezek a területek sem úgy fejlődnek, ahogy korábban, pontosabban azt kutatom, hogy mozdítja elő, vagy éppen gátolja a politika a fejlődéstA politika, mint a fejlődés akadályozó tényezője?
Azokon a területeken, ahol hagyják. Vannak ügyek, területek, melyek sokkal komolyabbak annál, mint sem hogy a politikát oda beengedjék. Éppen erről szól ez az előadás. Közhely, hogy a világ változóban van, 20-25 évenként komolyan változik ennek a dinamikája. De ezt a politika hogyan támogatja, illetve hogyan lassítja? Emlékszik a graffitira: állítsák meg a világot, ki akarok szállni. Rossz hírem, hogy kiszállni nem lehet. Annál érdekesebb, hogy hogyan gazdálkodunk a természeti, pénzügyi és emberi erőforrásainkkal? Annál érdekesebb, hogy mi itt Európa közepén a világ fősodrában maradunk-e, vagy eltűnünk, mint egykoron oly sok fényes, gazdag és virágzó kultúra. Sehol nincs lefektetve, hogy Európa mindig tényező lesz a világban. Amerre most haladunk, tele útelágazással és kérdőjellel, abból bizony még az is kisülhet, hogy 300 év múlva hozzánk fognak járni a turisták, hogy megtekintsenek egy letűnt kultúrát. Nyilván, nekünk más a célunk.
A hidegháború végével felbomlott az addig tartó szövetségi rendszer, megváltozott a világ. Vagyis most ennek a fejlődési szakasznak vagyunk a kezdetén.
Inkább úgy látom, hogy a helyébe az azóta is tartó bizonytalanság lépett. Több hatalmi centrum is bejelentkezett, rá kell csak nézni a térképre, hol vannak a hosszú távú erőforrások, s ki, mit tervez velük. Miközben egy sor kérdésben egyre sürgetőbb lenne az előrelépés. Aki ma nem tud nemzetközi, ha tetszik, globális méretekben gondolkozni akár a vasalójának áramfogyasztásáról, vagy a focicsapatának finanszírozásáról, az – tartok tőle – melléfog fontos kérdésekben. S mint említettem, kiszállni nem lehet! Hogy hogyan tovább, egypólusú, kétpólusú, vagy sokpólusú világ alakul-e, s hogy abban az Európai Uniónak és Magyarországnak hol a helye, mi az érdeke és milyen szerepe lehet, az belátható probléma, sokkal rövidebb távon hat, és sokkal inkább húsba vágó kérdés, mint gondolnánk.
Európai politikusként mennyi határa van az embernek ilyen típusú globális gondolkodásra?
Európai politikusként az ember teszi a szakmai dolgát, adott területein. De azokat az összefüggéseket, melyek például éppen arról szólnak, hogy szinte csak az képes töretlenül fejlődni, amit a politika nem ért, s hozzá se tud férni, nos, ezeket az összefüggéseket kötelességünk elmondani, bízva abban, hogy minél többen gondolkodunk hasonlóképpen a világról, annál nagyobb és lehetőleg jó hatásunk lehet a fejlődésére, a boldogulásunkra.




