Közösség, nyilvánosság, átláthatóság, elérhetőség – e fogalmakat tűzte zászlajára a megújulás jegyében a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület. A tagfrissítés után, de még a komolyabb megmérettetések előtt álló szervezet jövőjéről Bugarszki Zsolttal, az egyesület nemrég megválasztott elnökével beszélgettünk.
Mit kell tudni a Hilscher Egyesületről?
A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület az első civil szervezetek egyike az országban. Szorosan kötődik az ELTE szociálpolitikus és szociális munkás képzéseihez úgy, hogy alapvető célkitűzése, hogy az itt végzett diákok számára teremtsen egy közösséget. A mai szociális szakképzésben megtalálható szakkönyvek, tankönyvek jó részét az Egyesület adta ki, de részt vett a szakma legmeghatározóbb folyóiratának, az Esélynek a létrehozásában is. Másrészről azonban, sokáig nem tudta betölteni azt a funkciót, hogy valamilyen módon ténylegesen megszólítsa és közösségbe szervezze a nagyszámban az ELTE-n végzett szociálpolitikus és szociális munkás hallgatókat. Az én megjelenésem, ami nagyon friss, pár hónapja vagyok az egyesület elnöke, az azt próbálja elősegíteni, hogy ezt az eredeti célkitűzést életre keltsük , és a meglévő célok mellett egy igazi, létező, működő közösséget teremtsünk.
Mik a tervei annak érdekében, hogy ez a közösségi szellem megvalósuljon?
Elsősorban a tagtoborzásba vágtunk bele, mivel a régi tagok többsége valamikor a kilencvenes években végezte el az iskoláit, és az azóta végzettek generációi nem nagyon jelentek meg az egyesületben. Azt gondoltuk az elnökséggel, hogy ha egy közösséget akarunk építeni, akkor meg kell szólítani az embereket. Február 25-én volt az első közgyűlésünk, ahol az új tagok első körét fel is vettük. Számomra nagyon örömteli az a tény, hogy több mint 70 magánszemély jelentkezett. A jelentkezők többsége a fiatalabb generációból került ki, sőt jelentkeztek olyanok is, akik nem kötődnek a tanszékhez, mert az új szabályok szerint most már nem csak az ELTE szociálpolitika szakán végzettek vagy valaha ott dolgozók jelentkezhetnek, hanem a Társadalomtudományi Kar egésze számára nyitott a csatlakozás. Végül is, ha van egy szociológus vagy egy antropológus, aki érdeklődik a szociálpolitikai kérdések iránt, miért ne csatlakozhatna?
Várnak további jelentkezőket?
Igen, folyamatosan. A jövőben nem kell a közgyűlés döntése sem a pártoló, sem a rendes tagok felvételéhez, ugyanis ez a feladat az elnökséghez lett delegálva, így tulajdonképpen nagyon gördülékenyen tudjuk a beérkező jelentkezéseket elfogadni.
Ennél azonban fontosabb az, hogy a tagfelvétel mellett próbálunk életet lehelni az Egyesületbe. Az hogy valaki jelentkezik és felvételt nyer, csak a kezdet. Most van egy olyan 120 fős tagságunk, amire már lehet építeni, amiből kialakulhat egy mag, ami szakmai értelemben hatékony közösséggé válhat. Nem az a célunk, hogy 15 ezer tagunk legyen, és ebből van négy ember, aki csinál valamit. Ha megmaradunk 120-an, de ebből van 30-40 fő, aki effektíve csinál is valamit, az már egy nagyon jó csapat.
Miért érdemes az egyesülethez csatlakozni? Milyen szakmai lehetőséget nyújthat a tagság?
A hallgatók szempontjából az Egyesület legfontosabb tevékenysége, hogy egy szakmai értelemben vett szocializációs közeg kíván lenni számukra. Nagyon sokszor tapasztalom meg azt, hogy a hallgatók úgy érzik, fényévekre vannak attól a világtól, ami arról szól, hogy publikációim jelennek meg, hogy szakmai tényező vagyok, hogy saját ötlet mentén saját szolgáltatást hozok létre, hogy módszereket fejlesztek ki. Meg szeretnénk mutatni, hogy miből lesz a cserebogár, szeretnénk teremteni egy teret ahol akár egy huszonéves fiatal szakember, is meg tudja jeleníteni a gondolatait, ötleteit. Az a cél, hogy egy olyan közeget teremtsünk, ahol a fiatal szakemberek is megszólítva és bátorítva érzik magukat.
Ezt úgy fordítjuk le a hétköznapok nyelvére, hogy tervezi az egyesület online folyóirat létrehozását, ami nem kíván versenyezni az Eséllyel, de életszerű és valódi megjelenést biztosítana a tagoknak. Ez akkor fog sikerülni, ha azt a belső felszültséget és frusztrációt sikerül áttörni, hogy az ember meg merjen szólalni. Ehhez különböző formákat választunk. Egyrészt alapvetően műhelyekben képzeljük el az egyesület munkáját, amelyek témákra szakosodnak, és ezekhez lehet csatlakozni. Másrészt tudatosan évente legalább két nagyobb rendezvényt fogunk szervezni, amelyeken tagjaink megjelenhetnek, hallathatjuk hangunkat.
Az idei évre megvannak már ezek a rendezvénytervek?
Most március 18-án lesz egy debütáló rendezvényünk. Ferge Zsuzsa, a szervezet örökös tiszteletbeli elnöke fog beszélgetni Závada Pállal az elmúlt egy év társadalompolitikai eseményeiről, az értelmiség felelősségéről, a szakemberek lehetőségeiről. Emellett pedig aktuális szociálpolitikai témákban, az alkotmánytól a fogyatékossággal élők helyzetéig, különböző szakemberek szólalnak fel, és rövid prezentációkat tartanak.
A másik tervünk, hogy novemberben, a már évek óta zajló Szociális Expón fogunk önálló standdal és rendezvényekkel megjelenni. Emellett készül az egyesület honlapja, amelyen folyamatosan reflektálunk az aktuális eseményekre, közzétesszük a vonatkozó háttéranyagokat és adatokat.
Mikorra tervezik a honlap elindítását?
A domain regisztráció megtörtént, talán nem meglepő módon a www.hilscher.hu címen leszünk elérhetőek, és a március 18-ai rendezvényre már megjelennünk egy minimál verzióval. Felkerülnek ide a rendezvény háttéranyagai és az egyesület alapinformációi is. Az arculati építkezés jegyében elindítottunk egyébként egy logó pályázatot is. Itt is nagyon pozitívak az élményeink, ugyanis több mint 260 pályamű érkezett be javarészt professzionális grafikusoktól. A tagság szavazatai alapján az elnökség döntésével hamarosan ki fogunk választani egy nyertes pályázatot. Így lesz egy megújult arculata az egyesületnek, ami már a honlapon is megjelenik.
Hosszabb távon milyen tartalommal kívánják megtölteni a honlapot?
Egy végtelenül interaktív és nagyon sok tartalmi elemmel bíró honlapot szeretnénk felépíteni. Azt hiszem, hogy a jövő afelé mutat, hogy elérhető, átlátható tartalmakat kell az interneten közzé tenni tudományos és szakpolitikai témákban is. Nagyon nagy szívfájdalmam, hogy az országban a legfontosabb szakpolitikai döntések a paraván mögött születnek rendszerint titkos és bizalmas, meg nem nyilvános és még nem nyilvános anyagok alapján.
Valahogy szeretnénk úgy megjelenni a szakpolitizálás színterén, hogy a nyilvánosság és az átláthatóság üzenetét hordozzuk magunkban. Van egy színvonal, amit meg kell ütni ahhoz, hogy azt diskurzusnak lehessen nevezni. Ha van egy adatsorunk, amiből azt mutatjuk ki, hogy ellentmondás van az ellátórendszerben, akkor arra nem lehet az a válasz, hogy ezzel nem tudok azonosulni. Hanem akkor tessék mutatni az alternatív adatsort, vagy ugyannak az adatsornak az alternatív értelmezését. Tudnunk kell azt a logikai ívet megteremteni, hogy adataink vannak, tényeink vannak, látjuk magunk körül a világot, és ezekre építve különböző paradigmák mentén vannak megoldási javaslataink. Szerintem egy egészséges egyeztetési mechanizmusban a kormányzatnak az lenne a felelőssége, hogy begyűjti az összes ilyen javaslatot az összes szereplőtől, meghozza a maga döntését, amelyért ő vállalja a politikai felelősséget, de képes arra, hogy megindokolja, hogy milyen impulzusok alapján, miért ezt a döntést hozta.
Mi, a Hilscherrel azt szeretnénk életre kelteni, hogy egy gondolat szabadon megjelenhet egy témában, és annak mentén életre tudnak kelni diskurzusok.
Tulajdonképpen egy ellenpéldát szeretnének mutatni a bezárkózott szakmának, hogy hogyan lehet a társadalompolitikai kérdéseket nyitottan, vitára készen megbeszélni?
Abban az értelemben mindenképpen, hogy nem áll szándékunkban a háttérben nyomulni a minisztériumi folyosókon. A szociálpolitikának nincsenek „üzleti” titkai, Nekem nagyon sok problémát okoz az a szókapcsolat, hogy „jelen pillanatban a koncepció nem nyilvános”. Mitől nem nyilvános? Mi fenyegeti? Mi sérülhet azzal, ha az előkészítés időpontjában nyilvánosságra kerül, hogy milyen elképzelés van kidolgozás alatt? Még valaki felkészül esetleg idejekorán egy alternatív javaslattal? Ezt inkább bátorítani kéne, nem?
Nekem az Egyesület működéséről egy végtelenül egyszerű képlet van a fejemben. Van egy közös értékalap. Ehhez képest nagyon különböző, sokféle mondanivaló alakul ki, és az egyesület semmi mást nem csinál, mint teret enged ezek megjelenésének. Ezzel mindkét célt teljesítjük. Egyrészt megjelennek ezek a gondolatok a szakmai és a hétköznapi kommunikációban, másrészt pedig azok a szakemberek, akiknek van mondanivalójuk, meg tudják fogalmazni azt.
A társadalmi diskurzusban való részvételt inkább a szakma felé irányultan képzelik el, vagy a szélesebb nyilvánosságban, mondjuk a médián keresztül a hétköznapi emberek felé is kommunikálnák véleményüket, kérdésfelvetéseiket?
Szívem szerint a teljes spektrumon megjelennénk. Továbbra is élő tevékenységünk, hogy folytatjuk a kiadványok készítését. Szeretnénk évente minimum 1-1 nyomtatott, elsősorban a műhelyekhez kapcsolódó kiadvánnyal megjelenni, amelyek elsősorban a szakembereknek szólnak. Szintén inkább nekik szól majd az online folyóiratunk. El tudom azonban képzelni, hogy lesz olyan csoportunk, amelyik majd blogot indít, vagy olyan szabadabb műfajon keresztül fogalmazza meg gondolatait, ami szintén a közvéleményt szólítja meg, de kevésbé szakmai nyelven. Hangsúlyozom, hogy számomra a szociálpolitika nem kizárólag akadémikus műfaj. A szociálpolitika mindannyiunk közös ügyeinek együttes rendezése, és azoknak, akik szakma szinten művelik, képesnek kell lenniük a mondanivalójukat lefordítani a hétköznapi nyelvre.
Néha kapok visszajelzést, hogy blogot írni például bulvárosodást jelent a szakmában, de én ettől nem tartok, hiszen a másik oldalon az van, hogy egymásnak írogatunk, senki más által nem olvasott és meg nem értett dolgokat. Ha a teljes spektrumot meg tudjuk jeleníteni, és egy 120 fős szakmai gárdával erre van lehetőség, akkor ugyanazt a tartalmat egyszerre tudjuk megjeleníteni akadémiai színvonalú írásokban és a háziasszonyokhoz, a fogyatékos emberekhez, a gyerekekhez, a hétköznapi emberekhez szólóan is.
Utalt arra, hogy szervezet adja a vázát az egyesület munkájának, de tartalommal a tagok és a műhelyek munkája fogja megtölteni. Milyen műhelyekben zajlik az a munka, amellyel az Ön reményei szerint meg tudják majd szólítani, mind a szakmát, mind a hétköznapi embereket?
A műhelyek most indulnak. Eddig a tagtoborzásra szántuk az időt, most már tudunk a műhelyekre figyelni. Nekem megint csak pozitív tapasztalat, hogy 10 új műhelyjavaslat is érkezett és nem csak a szakma tapasztalt képviselőitől, de a hallgatók és a fiatalabb kollégák is kezdeményeztek induló műhelyeket.
Nagyon változatos kezdeményezések vannak: indul műhely a szenvedélybetegségről, a hajléktalanságról, a szociális csoportmunkáról. Van műhely a jóléti újraelosztások rendszeréről, az adórendszerekről, az EU-s forráselosztás rendszeréről, a foglalkoztatás előmozdításáról, a fogyatékossággal és mentális problémával élők helyzetéről, hajléktalanok foglalkoztathatóságáról, de tervezzük, hogy a szociális munka különböző módszereivel vagy azzal foglalkozunk, hogy a különböző társadalmi kérdések miként jelennek meg a tizenévesek körében.
Hogyan működnek majd a műhelyek?
Elképzelésünk szerint ez egy aktív, dinamikus tevékenység lesz. Egyes műhelyek létrejönnek, mások megszűnnek, vagy elérik a céljukat, ahogy körülöttünk változik a világ. Az a cél, hogy olyan műhelyeink legyenek, amelyek fel tudják dolgozni és tudnak reagálni a körülöttünk zajló eseményekre.
Az elnökség részéről a műhelyekkel kapcsolatban az egyetlen elvárás az, hogy évente legalább kétszer valamilyen produktummal álljanak elő. Lehet ez egy rendezvény, egy tanulmány, egy nyilvános megjelenés, bármi, amit be tudunk kommunikációs értelemben csomagolni. Nagyon fontos, hogy maga a Hilscher tényleg egy látható szervezet legyen. Bízom benne, hogy a Hilscher, ahogy eddig is ismert, számon tartott szervezet volt, a jövőben is az lesz.
Nem biztos, hogy mindig igazunk van, nem biztos, hogy mindig válaszokat tudunk adni a kérdésekre, de az hogy jelen vagyunk, és az hogy foglalkozunk problémákkal az biztos és egyértelmű.
További információk a március 18-ai rendezvényről a Szimpla Csoport blogján olvashatók.