Egy évvel a természeti katasztrófát követően az amerikaiak mintegy fele véli úgy, hogy a Mexikói-öböl olajszennyezéstől való megtisztítása valamelyest sikeresnek tekinthető. Egy év távlatából nézve kevesen ítélik hatékonynak a kormány, illetve a British Petroleum válságkezelését.
Tengeri olajkitermelés – Kinek kell ez?
2010. április 20-án robbant fel a Mexikói-öbölben a British Petroleum által üzemeltetett tengeri olajfúró padozat, amelynek eredményeként hetekig ömlött nagy mennyiségű nyersolaj a tengerbe. Egy évvel a régió legsúlyosabb természeti katasztrófáját eredményező üzemi balesetet követően az amerikai választópolgárok mintegy fele véli úgy, hogy az öböl megtisztítása valamelyest sikeresnek tekinthető. A Rasmussen Reports kutatása szerint alig tíz százaléka gondolja úgy, hogy a szennyezést nagyon eredményesen elhárították, míg 38 százalék sikertelennek minősíti a kárelhárítási munkálatokat.
A kérdezés szerint a válaszadók negyede elégedett a kormány válságkezelésével, mintegy harmaduk azonban úgy véli, az Obama-adminisztráció gyengén teljesített. A felelős cég vonatkozásában tízből ketten minősítik jónak a British Petroleum reakcióit, és 38 százalék látja úgy, túl sok hibát vétett a vállalkozó a kárelhárítás során.
Jelenleg a megkérdezettek ötöde véli úgy, hogy az olajszennyezésnek hosszabb távon jelentkező drámai hatásai lesznek. Összesen 37 százalék látja úgy, hogy a környezeti szennyezés hosszú távon is jelentős, míg 27 százalék szerint hosszabb távú, de mérsékeltebb következményeket eredményez.
Bár a katasztrófát követő hónapokban visszaesett a mélytengeri és partmenti olajkitermelést támogatók aránya, mára az elfogadók aránya visszatért a balesetet megelőző szinthez. A mélytengeri kitermelés jelenleg 59 százalékos támogatottságot élvez, míg ez az arány tavaly júliusban például csak 47 százalék volt. A partmenti kitermelés támogatóinak aránya jelenleg 67 százalékos.