Június 3-4-én a fenti címmel rendeznek konferenciát a Kossuth Klubban osztrák és magyar politológusok, filozófusok, történészek részvételével.
2011. június 3.-4., Kossuth Klub, Budapest
PROGRAM
PÉNTEK
10-kor bevezető: Miért rendeztük ezt a konferenciát?
10.15 Krausz Tamás: A keleteurópai újfasizmus megjelenésének okai
10.45 vita
11.15 szünet
11.30 Herbert Auinger: Mi a nacionalizmus? – 1 rész
12.00 vita
12.30 Ebéd
13.45 Amelie Lanier: Mi a nacionalizmus? – 2 rész
14.15 vita
14.45 szünet
15.00 Tamás Gáspár Miklós: A posztfasizmus
15.30 vita
16.00 szünet
16.15 Laura Gruber: Ki egy gazdaságilag használható ember?
16.45 vita
17.15 szünet
17.30 Kurdi Krisztina: A történelem átértékelése: nemzeti és etnikai feszültségek a független Ukrajnában
SZOMBAT
10-kor pénteki összefoglaló
10.15 Szita Szabolcs:A Bosnyák-féle HARC című egykorú kiadvány és üzenete a mának
10.45 vita
11.15 szünet
11.30 Adam Markus: Szélsőjobboldali csoportok Európában
12.00 vita
12.30 Ebéd
13.45 Juhász József: Szélsőjobboldali irányzatok a délszláv térségben
14.15 vita
14.45 szünet
15.00 John Evers: Az FPÖ
15.30 vita
16.00 szünet
16.15 Tóth András: Ki szavaz a Jobbikra?
16.45 vita
KRAUSZ TAMÁS: A keleteurópai újfasizmus megjelenésének okai
A Kelet-Európában felbukkanó szélsőjobboldali szervezetek rendszerimmanens jelenség. Az előadó célja ezen jelenség gazdasági-társadalmi és történelmi-tradicionális okainak megmutatása, regionális sajátosságainak jelzése . Ezentúl az újfasizmussal szemben alkalmazott politikai védekezés gyengeségeit, ennek okait és következményeit akarja fölmutatni.
HERBERT AUINGER / AMELIE LANIER : Mi a nacionalizmus?
A nacionalizmus egy olyan elemzését terjeszti elő, amely nem vesztegel felületességekkel, hanem a lényegre tér – és éppen ebben tér el a megszokottól. Alapvető benne a demokratikus állammal szemben foglalt állás. Az, hogy „mi“ magyarok vagyunk vagy osztrákok, a demokráciában is mintegy magától értetődik. De miből áll az a közös vonás, amelyet feltételez a „mi“? A nacionalisták nyelvre, kultúrára, történelemre, „fajra“ szoktak hivatkozni, illetve a „társadalmi szerződésre“, amely állítólag egymáshoz köti egy állam lakóit. Ebből az előadásból következetesen kiderül, hogy mind a két fajta indoklás nem helytálló, hanem a „magyarság“ abból adódik, hogy egy ország polgárai alá vannak vetve az államnak. Az előadó továbbá fejtegeti, a polgárok miért és hogyan helyeselik az állam intézményét, azaz, min alapul a nacionalizmusuk; és miért a fasiszmus, illetve a szélsőjobb gondolkodás csupán ennek radikális következménye.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: A posztfasizmus
A posztfasizmusban a rasszizmus csak alárendelt aspektusa a biopolitikai kirekesztő tendenciáknak: ez mindenkit érint, aki nem „produktív”, és akinek jövedelme „illegitim”, azaz NEM a tőkéből vagy a munkából származik. A paranoid neonáci ideológiatörmelékek válaszolni próbálnak az 1989 utáni liberális kapitalizmus képmutatására – avval, hogy éppen ennek a kapitalizmusnak a lényegét fejezik ki, ám nem képmutatóan, hanem őszintén, miközben azt képzelik, hogy antikapitalisták. Így ma számos szociáldemokrata, konzervatív, ökológiai és „antiglobalista” ideologémát adaptálnak; ellenségének még mindig a fölvilágosodást tekintik, mert elfogadják a fölvilágosodás kései liberális értelmezését; paradox módon az emancipációt és az egalitarizmust az „elitek” tájszólásának hallják.
LAURA GRUBER: Ki egy gazdaságilag használható ember?
A „felesleges“ lakosság elbírálása, demokrata és fasiszta hangnemben. Muzulmánok és az alsó néprétegek tagjai Németországban, cigányok Magyarországon – veszélyt jelentenek-e a nemzet számára, és ha igen, akkor miért? Néhány elmélkedés a lakosság azon részének elméleti és gyakorlati kezeléséről, amelyre a tőke már nem tart igényt.
KURDI KRISZTINA: A történelem átértékelése: nemzeti és etnikai feszültségek a független Ukrajnában
A független Ukrajna egyre inkább megosztott a II. Világháború megítélésének kérdésében. Ennek kapcsán heves vita folyik egyes történelmi személyiségek megítéléséről és a nemzeti pantheonban elfoglalt helyükről. Mindeközben egyre erősödik a szelsőjobboldali Szvoboda (Szabadság) párt, amely az idei Győzelem Napja ünnepségein már nyílt összecsapást is provokált.
SZITA SZABOLCS: A Bosnyák-féle HARC című egykorú kiadvány és üzenete a mának
A Harc c. szélsőjobboldali hetilap megjelenésének (1944. május 20.) magyarországi körülményei. Bosnyák Zoltán, a Magyar Zsidókérdés-kutató Intézet igazgatója és a Harc főszerkesztője. A Harc felépítése, rendszeres szerzői. A főbb rovatok, a kiemelt témakörök és képi megjelenítésük. Bosnyák háború utáni működése, sorsa.
A történelemértelmezés zsákutcái, a szélsőjobboldali irodalom, a Harc újabb kiadása a 2000-es évek elején.
ADAM MARKUS: Szélsőjobboldali csoportok Európában
Az utolsó években a szélsőjobb Európa szerte és a nyugati világban előre tör. Néhány országban szélsőjobboldali pártok tudtak a parlamentbe bevonulni, sőt kormányokba beépülni. Az egyes jobboldali csoportosulások között azonban esetenként nagyok a különbségek, amennyiben megszervezésükről, témakörükről, ellenségképükről és tevékenységükről van szó. Így „régi“ és „új“, de „nyugati“ és „keleti“ jobboldal között is különbséget lehet tenni.
JUHÁSZ JÓZSEF: Szélsőjobboldali irányzatok a délszláv térségben
Az 1990-es évek elején a délszláv térségben is (hasonlóan Kelet-Európa államainak többségéhez) jobbra lendült a politikai inga, sőt az átalakulást olyan "nemzeti forradalomként" is leírhatjuk, amelyben a nemzeti célok megvalósítása (a függetlenség megszerzése, a nemzetállami egység megteremtése vagy megőrzése) fontosabbnak számított mint a gazdasági reformok megvalósítása vagy a következetes politikai demokratizálás. S minthogy ez a folyamat háborúkkal és (számos tekintetben a háborús periódus után is folytatódó!) társadalmi lepusztulással járt együtt, a nacionalizmusok közönséges sovinizmussá váltak.
JOHN EVERS: Az FPÖ
A neoliberális 2000-2006-os „váltási kormányban“ való résztvétel az FPÖ számára nem csak hanyatlást és szakadást jelentett, hanem újabb útkeresést a szélsőjobb iránt. A neoliberális elképzelések háttérbe szorultak, sőt a párt néha a tőkés rendszert elítelő hangot üt meg. Választási kampányaiban az FPÖ mindenekelőtt az Iszlám elleni „kultúraharcra“ fekteti a hangsúlyt, amelynek kereteiben a bevándorlók ellen irányuló utcai mogmozdulásokra buzdít föl, ilyen jellegű „polgári kezdeményezéseket“ is szervez. Nemzetközi szinten arra törekszik, hogy Európa szerte a külön jobboldali csoportokat kösse össze és így teremtsen szélsőjobb hálózatot. Mindez az FPÖ-nek sok sikert hozott: véleménykutatások szerint jelenleg az osztrákok 43 százaléka szeretné az FPÖ-t a kormányban látni.
Mely hagyományokat karol föl az FPÖ? Milyen veszélyt jelent? Miért sikerült neki fellendülni szélsőjobb nézetekkel az elmúlt években? Milyenek a kilátások a jövőben?
TÓTH ANDRÁS: Ki szavaz a Jobbikra?
Ebben az előadásban a Jobbik-jelenséget próbáljuk feltárni és megérteni, miért robbant be az ismeretlenségből a középpártok közé az elmúlt parlamenti ciklusban a Jobbik, szélsőségesen „radikális” jobboldali párt. Az elemzés során támaszkodom egy 2003-as és egy 2010-es kérdőíves kutatás eredményeinek újraelemzésére, a Jobbikkal kapcsolatos tudományos és publicisztikai jellegű írások értékeléseire, illetve a Jobbik saját, nyilvánosan elérhető dokumentumaira.
___
A konferencia mellett tervezünk egy workshopot a szélsőjobb – fasizmus – új jobboldal fogalmai körül, valószínűleg csütörtök estén.
Aki részt akar venni, jelentkezzék ezen a címen:
hogy tudjuk, mekkora érdeklődésre számíthatunk.