ELTE TáTK a FacebookonELTE TáTK a TwitterenRSS hírforrás

B...meg! A Labda!

2013.03.14

Egy labda, egy csapat és egy barátság története 5 percben.

Kosztolni Zoli barátommal az 1996-97. évi felvételi előkészítőn találkoztam először. Nem tellett el két hét, és már egymás mellett emelgettük a söröskorsót a Trefort kert hallgatói kocsmájában. A foci iránti szeretetünk és hogy mindketten polgári szolgálatos katonaként szagoltunk bele a szociális szféra mélységes mély bugyraiba, hamar összehozott minket. A becsülettel végigsörözött előkészítő gyümölcse beérett és sikeresen felvételiztünk a 97-es tanévben induló szociális munkás szakra. Soraim olvasóját bizonyára nem éri villámcsapásként, hogy a tanulmányi időszak első napján a kettőnket ért extrém szellemi megterhelésből fakadó feszültségek oldásához ismét a Trefort kerti műintézmény szolgáltatásait vettük igénybe. Most már teljes jogú egyetemi polgárként pöffeszkedhettünk az asztalnál. Tisztességes szándékú férfihoz illő módon kibeszéltük a délelőtt, a padsorokból diszkréten stírölt csoporttársnőink vélt és valós bájait, majd terveket szőttünk a Gólyatáborra. (ekkor még a hagyományoknak megfelelően szeptemberben, Várgesztesen tartatott a Gólyatábor)

És mit akarhatott, mit is találhatott ki e két, a társadalomtudományok mélyvízébe fejest ugró, mérhetetlen tudásszomjra vágyó legény? FOCIMECCSET a tábort szervező felsőévesekkel.

Percek alatt megbeszéltük a legfontosabb részleteket, Zolika (aki BLASZ I-ben kergette őrületbe az ellen csatárait) hozza a mérkőzéshez elengedhetetlenül szükséges eszközöket, én pedig a kulturált borbírálat feltételeit teremtem meg. Rétet meg csak találunk az erdőben. Ennyiben maradtunk…

És eljött a várva-várt nap! Kelenföldön szálltunk fel a tatabányai vonatra. Budaörsnél már üvegpoharakból kortyoltuk a hegy levét. Törökbálintnál Zolika szerényen megmutatta a „szuperstoplis” focicsukáját, Biatorbágynál előkerült a lábszárvédő és a síp, Herceghalomnál kibontottuk a második bort, Bicske-alsónál meg lettem nyugtatva, „Tipcsike! Hoztam pumpát is!” Majd meglobogtatta az „izzadságfelszívós” mezét. Tényleg hihetetlennek tűnt! Indiánnyár, rengeteg csaj, foci, finom borok és mi ketten Zolikával, a két ifjú (én még csak 26 éves voltam ekkor, Ő 21!) és felhőtlenül boldog egyetemista. Úgy éreztük, miénk a világ!

Aztán Szárligetnél valami rossz érzésem támadt, olyan hiányérzet-féle. Felébredt bennem a gyanú! Óvatosan, a szemem sarkából Zolikára néztem, de az Ő szokásos fülig érő, magabiztos mosolya megnyugtatott. „Nem, az nem lehet, tuti hogy hozott!” motyogtam magamban. De azért titkon milliméterről milliméterre végigvizslattam a hátizsákját, hátha meglelem hiányérzetem tárgyát és nyugodt szívvel bonthatom a harmadik üveg bort! De sehol egy klasszikus 5-ös dudor, de még egy kisebb pukli sem. Hűha, most mit tegyek? Kockáztassam barátságunkat és teljesen hülyének nézve barátom, kérdezzem meg azt, ami a világ legkézenfekvőbb dolga??? Teltek a percek, járt az agyam, aztán Alsógallánál mindent egy lapra téve a következő párbeszédet indítottam el:„Zolika, hoztál labdát?” A magabiztos mosolya lehervadt, Zolika tekintete olyan lett, mint amikor a ló iszik és a fejéhez kapva csak ennyi tört fel belőle: „B...meg! A labda!”

Volt sípunk, pumpánk, lábszárvédőnk, focicsukánk, mezünk… Labdánk? Az nem!

 

Itt akár vége is lehetne a történetnek, de mivel a „B...meg! A Labdá”-nak köszönhette legnagyobb igazolását egyetemi focicsapatunk, az ELTE-bajnokságban évekig tökutolsóként szereplő Szocibányász. Így hát folytatom.

 

Zolikával tudtuk, ha már valami tutira el van cseszve, akkor nem az számít, hogy ki cseszte el, hanem az, hogy hogyan lesz kijavítva. Tehát újraterveztünk. Megbeszéltük, hogy Tatabányán, ahol úgyis átszállunk a Várgesztesre induló buszra, veszünk egy labdát. Éles elmére utaló pompás terv! Állateledel bolt, virágüzlet, kocsmák, zöldség-gyümölcs…Átszállásra alig 20 perc. Nem adjuk fel. Az idő telik, lassan egy teniszlabdával is beérnénk, amikor a buszpályaudvar melletti lakótelepen focizó gyerekekre leszünk figyelmesek. Zolikára kacsintok. Most jövök én, meg a 15 havi polgári szolgálat, amit egy gyermekotthonban töltöttem el a világ legszeretetreméltóbb zsiványai között.

Közeledve a srácokhoz meglátom a céltárgyat, egy klasszikus fehérpöttyös piros gumilabdát, mérete feles, formája átmenet a Húsvéti tojás és az ikozaéder között. Igazából már mindegy. Lehessen vele focizni, guruljon. Megállítom a játékot, röviden elmondom a problémát és 500 Ft-os, visszautasíthatatlan ajánlatot teszek egy olyan labdára, amit a legkapzsibb céllövöldés is maximum egy pálcára tenne ki. Az üzlet gyorsan megy, gyermek rohan szülőhöz, „a borszagú bácsi 500 forintért akarja megvenni a labdát”, szülői áldás megadva, (a hülyének is megéri, 2 új labdát lehetett venni ezen az áron). Pénz átadva, labda a láb alatt. Három percen belül 5 másik telepi gyerek akar labdát eladni, de nekem már EZ kell. Az enyém, az én „Kincem”. Zolika addig pótolta jócskán fogyatkozó borkészletünk. A Nap újra kisütött, mégiscsak miénk a Világ!!!

 

Mielőtt belekezdenék a Nagy Igazolás történetébe, természetesen nem hagyom az olvasót kételyek között. Igen, fociztunk a szervezőkkel, réten, napsütésben, eredményt homály fedi!

 

Bizonyára az olvasó számára sem ismeretlen az a tény, hogy a Gólyatábor bugyutábbnál bugyutább feladatai csak a szervezők számára viccesek, a Gólyák számára inkább egy kötelező kínszenvedés. Így voltunk mi is ezzel. (Igaz, egyben láttunk némi fantáziát, kivételesen ezt az egyet természetesen meg is nyertük (vodkaváltó). De ennek a történetét meghagynám Bábos Vera évfolyamtársamnak…

Szóval Zolikával mélységesen felháborodtunk, hogy nincs a feladatok között dekázó-verseny. Ott, Várgesztesen meg is fogalmaztuk, jövőre, amikor mi leszünk a sorosak a Gólyatábor szervezésében (ekkor hagyományosan a másodévesek szervezték a Gólyatábort), bizony mi betesszük a feladatok közé az áhított dekázást. Mégpedig a mi új „Kincünk” lesz a „labda”! Csapkodtuk a térdünk előre, a kis pöttyös sok mindenre lehetett volna alkalmas, de dekázásra? Aztán valahogy levizsgáztunk. Másodévesek lettünk. És eljött a várva várt pillanat, amikor a Gólyacsapatokból egy-egy vállalkozó kedvű hallgató dekázásra jelentkezett. A feladatot Zolika mutatta be. A profi! Úgy emlékszem ötig jutott. Sörből jobban állt addigra. Aztán az egyik csapatból kijött egy alig másfél méteres kislány. Zolikával összemosolyogtunk, tervünk bevált, nagy égés lesz, móka-kacagás. Aztán 30-nál elkezdtünk izzadni. 40-nél könyörögtünk, hagyja már abba. Ötvenvalahánynál elfáradt, de a fagyi már visszanyalt, rajtunk röhögött az összes Gólya. Nem tehettünk mást, mentettük a menthetőt! Rögtönzött csapatértekezletet tartottunk a zsűri elnökével (Müller „Fal” Andrással), aki a már említett Szocibányász kiemelkedő tudású hátvédjeként védhetetlen öngóljaival vezette a házi góllövőlistát. A konzílium úgy határozott, hogy a dekázó kislány (Bumberák „Maja” Mária ) meghívást nyert és kezdőként léphet pályára a Szocibányász autentikus sárga-fekete mezében. Természetesen olyan körítéssel, mintha ez Majának lenne megtiszteltetés. Pedig nekünk volt az. Végre valaki, akihez ragad a labda.

 

Aztán egyszer tényleg eljött Maja. Lábszárvédő sem kellett rá, bokáig ért neki az L-es  mez. Az ellenfél azt hitte, hogy viccelünk, aztán mikor Maja a 7es vonaláról bevágta a léc alá, csak annyit mondtak, ne toljunk már ki velük, most alakultak, de feloszlani támadt kedvük. Rájuk se hederítve dobáltuk a levegőbe a kicsi lányt. Aztán kitömtük őket. Tíz-nulla ide, végre nyertünk! Abban évben először és utoljára.

 

„B...meg! A Labda” pedig megjárta velünk a fél országot, Erdélyt, rengeteg örömet és emléket szerezve mindnyájunknak. Aztán valahol elhagytuk…

 

Redl Tibor

Kulcsszavak:

Galéria

Állásajánlatok

Legújabb ajánlataink

 

ELKÖLTÖZTÜNK!

 

 

 

Projektasszisztens (Magyar LMBT Szövetség)

Projektvezető (Magyar LMBT Szövetség)

Szociális asszisztens (REVIP)

Intézményvezető-helyettes (Moravcsik Alapítvány)

Szervezeti hatékonyságfejlesztés az egészségügyben (GYEMSZI)

Családgondozó (Lea Otthon Érd)

Intézményvezető-helyettes (Moravcsik Alapítvány)

Szociális munkás (Menedék Egyesület)

Intézményi adományszerző, pályázati menedzser (Habitat for Humanity)

Gondozó, szakgondozó (RÉS Alapítvány)

Családgondozó (RÉS Alapítvány)

Családgondozó (XV. kerület)

Terepmunkás (TASZ Roma Program)

Szociális munkás (Egészségdokk)

Szociális munkás (Léthatáron)

Családgondozó (Tápiószentmárton)

Családgondozó (Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ)

Családgondozó (Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat)

Pályázati asszisztens (Tempus Közalapítvány)

Szociális munkás (Drog Stop)

Kutatási asszisztens (MTA TK Jogtudományi Intézet)

Családgondozó (Újpest Gyermekjóléti Központ)

Családgondozó (Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ)

Szociális asszisztens (XII. kerület)

Projektmenedzser (Habitat for Humanity)

Junior elemző (Budapest Institute)

Szociális asszisztens (Twist Olivér Alapítvány)

Szakpolitikai munkatárs (Habitat for Humanity)

Szociális munkás (Újpalotai családsegítő szolgálat)

Jogi tanácsadó (Menedék Egyesület)

Szociális munkás (Menedék Egyesület)

Szociális munkás (Váltó-sáv)

Szociális munkás (Menekültmisszió)

Szociális munkás (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei)

Szociális segítő (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

Szociális projekt munkatárs (Autisták Országos Szövetsége)

Pályázati projektasszisztens (Budapesti Szociális Forrásközpont)

Terápiás munkatárs (Egészségdokk Alapítvány)

Foglalkoztatási tanácsadó (KézenFogva Alapítvány)

Projektvezető munkatárs (KézenFogva Alapítvány)

Fiatal kutató: Kisebbségi magyar felsőoktatás és munkaerőpiac

Fiatal kutató: gazdasági tevékenység és lakhatás (MTA-TK)

Közösségi pszichiátriai gondozó (Félsziget Klubház)

Intézményi adományszervező - pályázatíró (Habitat for Humanity Magyarország)

Diákügyelő átmeneti szállóban (Twist Olivér Alapítvány)

Közösségi koordinátor (Mentálhigiénés Egyesület)

Nyári gyakorlat (Budapest Intézet)

Mentor (Kompánia Alapítvány)

Utcai ifjúsági szociális munkás (Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ)

Tudományos segédmunkatárs (Szociális Projektinkubátorház Közösségi Akció és Kutatás Alapítvány)

Vezető mentor (Kompánia Alapítvány)

Kutatógyakornok (Viasat)

Adatelemző (K-Monitor)

Szociális munkás (Van Helyed Alapítvány)

Szociális munkás (Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ)

Mentor (Kompánia Alapítvány)

Szociális ügyintéző (Zugló)

Szakmai koordinátor Drogambulanciára (EGÉSZSÉGDOKK Alapítvány)

Alacsonyküszöbű segítő (Kompánia Alapítvány)

Irodavezető (Romaversitas Alapítvány)

Szociális segítő (Sárkeresztúr)

GfK hungária elemzőt keres

Személyügyi támogató (Audi, Győr)

Szociálpolitikai ügyintéző (Kőbánya)

Családgondozó (Bp. I. kerület)

Családgondozó (Terézváros)

Blogketrec

 Blogketrec 

Itt olyan blogok találhatók, amelyek valamiképpen kapcsolódnak a Társadalomtudományi Karhoz. Természetesen várjuk további blogbejegyzések ajánlását a sociomater@tatk.elte.hu címre.

 Nem a pék... 

Közgazdaságtan és melegházasság (eltecon.blog.hu)

 Nyomor széle 

Vad ideológiák (nyomorszeleblog.hvg.hu)